PROJEKTINFORMÁCIÓ
Miért kapták meg templomaink az Európai Örökség címet?
Mert a Gömör-Kishont területén különböző kultúrák találkoztak, a technológia, a kultúra és a művészet területén ismeretek cseréjére került sor. A középkorban, a bányászatnak köszönhetően, területünk különböző népek otthona lett, amelyek tisztelték és gazdagították egymást.
A bányászat példátlan fejlődése már a 13. században bekövetkezett, amikor IV. Béla király idegen, főként német nemzetiségű „vendégekkel” – szepesi szász soltészekkel, bajorokkal, tiroliakkal és osztrákokkal – telepítette be a magyarországi bányavidékeket. Ezek az új telepesek fejlettebb ismereteket és fémgyártási módszereket hoztak magukkal, amelyeket az őslakosság gyorsan átvett. A lakosság folyamatos bevándorlásának eredményeként sajátos kulturális jelenség alakult ki, amelynek színében a domináns szlovák és magyar hazai kultúra mellett ma is erős német, valach és olasz hatásokat találunk.
A térség jelentős bányászati, majd ipari orientációja, valamint erős kézműves és kereskedelmi jellege a történelmi Magyarország egyik legfejlettebb területévé tette Gömört. A helyi lakosság számára mindennaposak voltak az interaktív kapcsolatok más népekkel és kultúrákkal
Anjou Károly Róbert király, majd később fia, Nagy Lajos konstruktív politikájának eredményeként a bányavárosok jelentősen fejlődtek és szinte teljes autonómiát kaptak. A nemesfémekben való gazdagságával Szlovákia területe akkor vezető pozíciót ért el a történelmi Magyarországon. A szepesi-gömöri érchegység vastermelése már a 14. század második felében nemzetközi jelentőségű volt.
Természetes volt, hogy Gömör gazdasági fellendülése, amely a vaskereskedelemnek köszönhetően a különböző művészeti áramlatok egyfajta metszetévé vált, a kulturális élet és a művészet virágzásához is hozzájárult, az olasz kultúra erős hatásával, amellyel az Anjou család fontos kapcsolatokat tartott fenn.
Az élénk kereskedelmi cserét azon művészek beáramlása kísérte, akik jól ismerték az olyan művészeti központok munkásságát, mint Firenze, Siena és Velence.
Mi az Európai Örökség cím (European Cultural Heritage)?
Az Európai Örökség cím jelenlegi formájában 2013 óta létezik. Első alkalommal 2022 áprilisában ítélték oda szlovákiai helyszínnek, konkrétan a Gömör-Kishont régió templomaiban található 12 festménysorozatnak.
A gömör-kishonti templomok középkori falfestményei így Athén ókori szívéhez, az ausztriai Carnuntum régészeti parkjához, a budapesti zsinagógához, a szlovéniai Javorca templomához és más európai helyszínekhez csatlakoztak.
Az Európai Örökség címet olyan helyszínek vagy események kapják, melyek jelentős szerepet játszottak a mai Európa megteremtésében, és amelyek közös európai értékeket - az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség és a jogállamiság tiszteletben tartását tükrözik.
Magyarország vas szíve
Így is nevezték a múltban a mai Gömör-Kishont régiót. A Habsburg Monarchia és az Osztrák-Magyar Monarchia idején ebben a régióban dolgozták fel a történelmi Magyarországon bányászott vasérc nagy részét.
A királyi udvarban jelentős befolyással bíró, virágzó bányászat és a helyi nemesek, valamint az egész Európába kiterjedő kapcsolataik jelentősen befolyásolták Gömör történetét, és a királyi udvarban gyakorolt befolyásuk révén az egész történelmi Magyarország történelmét. Az akkori Gömör-vármegye hatalmas területeinek benépesítése és a bányászat megszervezése mellett hozzájárultak a különböző európai nemzetiségek és népcsoportok tudásának, szaktudásának, tapasztalatainak és kultúrájának beáramlásához. A középkorban német bányászok, vlachok, magyar arisztokraták, de itáliai művészet is érkezett Gömör-Kishont területére.
Miért Olaszországból származó művészet? Hogyan került ide?
A Gömör-Kishont vidékén található középkori templomok belső tereiben példátlan méretű, kivételes falfestmények rejtőznek. Ilyen festmények, amelyek az olasz freskótechnikával készültek, ilyen méretben és ilyen kumulációban, viszonylag kis területen, az Alpoktól északra sehol máshol nem találhatók, csak Szlovákiában, Gömör-Kishont térségében.
A Bebek család fontos szerepet játszott ebben a történetben. 1347-et írunk. A magyar sereg Nagy Lajos király parancsnoksága alatt az Appennini-félsziget felé tart. A cél a nápolyi királyság helyreállítása és bosszú a király testvérének, Andrásnak a haláláért, akit felesége, Johanna nápolyi királyné gyilkolt meg. Az expedíció zökkenőmentesen halad, sok magyar nemes ekkor először jut el Nyugat-Európába. A királyi sereg, amelyet a pelsőci Bebek György, majd később a csetneki Péter vezet, előkelő pozíciót szerez. A nápolyi sereg feletti győzelem és Nápoly elfoglalása után a pestis, a fekete halál lecsap a városra és a falvakra. A király lemondja a hadjáratot, és a nemesekkel együtt visszavonul Magyarországra. A közülük leggazdagabbak olasz festőket bérelnek fel, akik hozzájuk hasonlóan Gömörön, gazdag földbirtokosoknál keresnek menedéket. A festők Pelsőc és Csetnek templomainak freskódíszítésébe kezdenek. Ezek aztán mintául szolgálnak más mesterek számára, akik más templomokat díszítettek, létrehozva ezzel egy egyedülálló művészeti gyűjteményt.
Mit jelent a "freskó", vagy az olasz nyelvből az „al fresco” technika?
A freskó a falfestészet olyan módszere, amelyet nedves vakolatba alkalmaznak. Ez a freskófestési eljárás technikailag igényes. A vízben vagy meszes vízben őrölt ásványi pigmenteket közvetlenül a fal friss vakolatára viszik fel, hogy a színek felszívódhassanak az aljzatba. Ez azt jelenti, hogy a festőnek gyorsan kell dolgoznia, hogy megakadályozza a vakolat kiszáradását, mivel, ha már megszáradt, már csak apró korrekciókat lehet elvégezni temperával.
Ennek az egyedülálló eljárásnak köszönhetően a freskó a falfestészet egyik legtartósabb technikája. Templomainkban az egyes festett jeleneteket általában egymás fölé helyezett vízszintes övekbe rendezik, amelyeket egymástól sablonnal készített díszes szegélyek választanak el. A szegélyeket a középkori festők arra használták, hogy elfedjék a két vakolatmező - a festett és a frissen felvitt nedves vakolat közötti érintkezés egyenetlenségeit.
Bányászat és freskók Gömör-Kishont templomaiban
A freskók készítéséhez használt festékek ásványi pigmenteken alapulnak. A különféle ércekben és színesfémekben gazdag Gömör a helyi bányászat és kohászati termelés melléktermékeként nyert természetes pigmentek széles skáláját (cinóber, malachit, azurit) biztosította a festők számára. Ezen kívül a terület a gazdag karszthegységeivel mindig is bőségesen biztosított jó minőségű meszet a vakolathoz és a fehér alapszínhez.
A freskókat a reformáció mentette meg
Luther Márton indította el a reformációt 1517-ben, amikor a németországi Wittenbergben egy templom ajtajára kiszögezte 95 tézisét a bűnbocsátó cédulákkal való visszaélés ellen. Ugyanebben a történelmi időszakban jelent meg Martonházán egy protestáns plébános, Simon, egy erős akaratú ember, aki a protestantizmus szellemében egy napon úgy döntött, hogy a templomban lévő összes középkori festményt át kell festeni. Innentől nem voltak a templomban szentek ábrázolásai, csak fehér falak, tiszta vonalak; semmi olyasmi, ami megzavarhatta volna a hívőt az imádkozásban. Így a freskók a fehér festék mögött rejtve maradtak. Az idő fokozatosan telt körülöttük, járványok tomboltak a világban, háborúk dúltak, és a föld homokórája fokozatosan még 349 évig forgott.
Csak ezután kerül sor a következő történelmi eseményre. A gótikus freskókról senki sem tudott, amíg 1894-ben meg nem jelent itt Groh István magyar restaurátor. A fehér festék mögül hirtelen a 19. század fényébe tárta az elfeledett gömöri középkor világát. Szenzáció. A gótikus festmények más templomokban is kezdtek megjelenni. Groh még a freskók restaurálásába is lelkesen belevágott, és 6 évig (1901 -1907) dolgozott a felújításukon. Néhány helyen nagyon kíméletlenül, de mégis helyreállította a vidék elfeledett szépségét és gazdagságát.
A leggyakoribb jelenetek a freskókon
A Krisztológiai és Passió-ciklusok, a Mária-ciklus, az egyházatyák, apostolok, szentek és vértanúk alakjai, valamint az utolsó ítélet jelenetei – ezek a leggyakoribb témák, amelyeket a gömöri templomokban a hívek számára ábrázoltak, akiknek túlnyomó többsége nem tudott sem írni, sem olvasni. Ezek az emberek a bibliai szövegekkel, a szentek életével és az egyházi legendákkal a „biblia pauperum” (szegény emberek bibliája) révén ismerkedtek meg, amelyet a templomok falain hangulatos, színes festményeken ábrázoltak.
A szokásos bibliai jeleneteken kívül három templomban (Karaszkó, Rimabánya és Gömörrákos) a Szent Lajosról szóló ómagyar legenda teljes ábrázolása is megtalálható. starouhorskej legendy o sv. Ladislavovi.
A Gömörben a falfestészet fejlődése szempontjából különösen érdekes a süvetei román kori rotunda, ahol egy régebbi, 13. századi festményréteget is találunk, amely Antióchiai Szent Margit legendáját ábrázolja, ami szlovák környezetben rendkívül ritka téma.
Hogyan látogathatjuk meg ezeket a templomokat?
A templomok a nyári időszakban meghatározott napokon és időpontokban tartanak nyitva. Ezekben az időpontokban idegenvezető is rendelkezésre áll. A nyári szezonon kívül a templomok előzetes telefonos bejelentkezés alapján látogathatók.